Nyíregyházi SzC Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakgimnáziuma és Kollégiuma

Holocaust megemlékezés iskolánkban

Az iskolai megemlékezésen elhangzottak teljes szövege elolvasható a bővebben gombra kattintva

Tisztelt kollégák, kedves fiatalok!

A figyelmeteket kérném néhány perc erejéig azért, hogy közösen emlékezhessünk népünk történelmének egyik legnagyobb szégyenéről. Egy olyan eseménysorról, melynek megtörténtéért külső erők mellett az én generációm nagyszülei, a ti dédszüleitek is felelősek. 72 évvel ezelőtt, 1944 április 16-án alakították ki a magyar hatóságok, hivatalos szervek az első gettót az akkori Kelet-Magyarországon, Munkács városában, itt gyűjtve össze a város és a környék zsidó lakosait, hogy azután néhány hét múlva marhavagonokba zsúfolják őket és elindítsák Kassán át Auschwitz-Birkenau felé. De a gettósítás csak a színdarab utolsó felvonásának kezdetét jelentette. A történet ennél jóval korábban indul, melynek mérföldköve az 1920. évi ’zárt szám’ (latin elnevezéssel numerus clausus) törvény, amely ha nyíltan ki nem mondva is, de a zsidóság arányának visszaszorítását célozta meg bizonyos értelmiségi foglalkozások terén. A Horthy-korszak vége felé, a magyar országgyűlés által elfogadott úgynevezett ’zsidótörvények’ – náci mintára – már konkrétan és kimondva, a zsidó kisebbség jogaitól, majd vagyonától való megfosztását célozták. A gettókba, amelyeket április-május hónapban az ország teljes területén számtalan helyen, így itt Nyíregyházán is felállítottak, szóval a gettókba már emberi és polgári jogaiktól, vagyontárgyaiktól szinte teljesen megfosztott emberek kerültek. Az Auschwitzba induló marhavagonokba pedig már csak személyenként maximum 20 kg-os csomaggal szállhattak föl, akiket ekkortól név szerint nem is tartottak nyilván, hanem csak darabszámra.

’Vétkesek közt cinkos, aki néma’ – mondja a költő. De Magyarországon ennél többről volt szó. A fegyveres erők (csendőrség, rendőrség) és az állami közigazgatás állományának nagyobbik része az ügy iránti egyetértéssel, buzgón, sokszor kimondottan lelkesedéssel vett részt az ország akkori kifejezéssel élve ’zsidótlanításában’. Szohor Pál, Nyíregyháza akkori polgármestere például ezt nyilatkozta büszkén 1944 május 14-én a templomból kijövet: „Hála istennek! Ez az első vasárnap, midőn városunkban zsidómentesen tarthattuk meg istentiszteletünket.” Szohor pálok sokasága ténykedett akkoriban, és aktívan közreműködött a zsidóellenes intézkedések végrehajtásában. A többség pedig némán, közönyösen asszisztált ehhez. Kevesen, a lehetségesnél sokkal kevesebben akadtak csak olyanok, akik emberek maradtak az embertelenségben, akik nem csak anyakönyvi bejegyzésük szerint tartoztak valamely keresztény felekezethez, hanem gyakorolták is az irgalmasság és a felebaráti szeretet isteni parancsát. Emiatt szóltam az imént nagyszüleink, dédszüleink felelősségéről.

Adolf Eichmann, akit Hitler megbízott a magyarországi zsidókérdés végleges megoldásával, néhány tucat emberrel érkezett 1944 márciusában. A magyar államapparátus és a magyar társadalom készséges együttműködése nélkül nem lett volna képes rekordsebességgel – mindössze négy hónap leforgása alatt – megszervezni és kivitelezni több százezer ember összeírását, gettókba gyűjtését, majd az országból való kiszállítását.

Magyarország vesztesége a Holocaust hónapjaiban nem csak a koncentrációs táborokban elpusztítottak, nem csak a magyar csendőrök által agyonvertek, nem csak az önkezük által a halált választók számában mérhető, hanem az ő meg nem született utódaikéban is. Ki tudja, hány Nobel, vagy Oscar-díjas tudós, művész, ragyogó elme került volna ki közülük? Ki tudja, milyen világra szóló találmányokkal gazdagíthattak volna bennünket? Sosem fog kiderülni, mert vagy áldozatul estek a gyilkolásnak, mint Radnóti Miklós vagy Rejtő Jenő, vagy meg sem születhettek soha, mert potenciális szüleiket elpusztították. A véletlen szeszélye, illetve bátor, emberséges emberek helytállása a kevés számú túlélő között olyan nagyságokat őrzött meg nekünk, mint a Kossuth-díjas színész Ruttkai Éva és Básti Lajos, a szintén Kossuth-díjas író Déry Tibor, a költő Zelk Zoltán, a Kossuth-díjas filmrendező, a Tanú című film alkotója, Bacsó Péter, vagy éppen a nyíregyházi Bessenyei-szobor alkotója, Kallós Ede.

Köszönöm, hogy meghallgattatok. Engedjétek meg, hogy végezetül felhívjam a figyelmeteket a földszinti aulában található néhány tablóra, amelyet Egriné tanárnő 9. D osztálya helyezett ott el, s amely szerény emléket állít az évfordulónak. Akik pedig a vasútállomás környékén járnak ma vagy holnap, azok megtekinthetik az Élet Menete Alapítvány egy vasúti vagonban berendezett vándorkiállítását ugyanebben a témában.

Köszönöm a figyelmet.

Felhívás egykori diákjaink számára!

ONLINE ADATLAP


Telefonszámunk:
(70) 1995 667


Adója 1%-át ajánlja fel iskolánk alapítványának:
Széchenyi 75 Alapítvány, Nyíregyháza
19210094-1-15

Aktuális osztályórarendek 2017/18-as tanév

9.NY 9.B 9.C 9.D
10.A 10.B 10.C 10.D 10.E
11.A 11.B 11.C 11.D
12.A 12.B 12.C 11.D
1/13.A 1/13.B 2/14.A 2/14.B
5/13.A 5/13.B